Ezoterikus adatbázis, ezoterikus kereső, ezoterikus névjegyzék, ezoterikus szolgáltatók, klubok, iskolák, szervezetek. Utoljára frissítve: 2005.11.07

   
 
Főoldal
Egyéni szolgáltatók
Klubok, iskolák
Cikkek, publikációk
Programok
Magunkról
Kapcsolat
Fórum
 
 
  Javas Hagyományőrző Kör bemutatkozó oldala
Kategória: » Asztrológia
Cím: 
Telefon: (30)971-2574
Fax: 
Web: » www.javas.hu
E-Mail: » javas@javas.hu
A Javasok

Aligha lehetne a régi pogány (értsd: gnosztikus-mágikus) "papi" hierarchia egyik lényeges tisztét, a javaslást a megmaradt hagyomány alapján rekonstruálni. A szóbeli hagyományt - az inkvizíció segedelmével - elmosta az elmúlt ezer esztendő, írott hagyományt pedig hiába is keresnénk. Feltehető, hogy - akárcsak a druidáknál - az ősi szellemi tudást nem lehetett leírni. Bár az is igaz, hogy általában a szellemi hagyomány és a tudás lejegyzése és írásba foglalása a különböző népeknél akkor következett be, amikor letelepedtek, ekkor ment végbe az ősi tudás rendszerbe foglalása.

Ez a Kárpát-medencébe érkező magyarság esetében nem következhetett be, mert a hunok (és a velük érkezett népek) a kereszténység felvételével megszüntették az ősi magyar szemlélet továbbélésének lehetőségét. A szellemiséget hordozó nyelv azonban nem szűnt meg, túlélte a szellemi elsötétedés viharos századait, mégpedig úgy, hogy közben megőrizte mágikus-teremtő jellegét. Megmaradt tehát a mágikus erejű magyar nyelv, de eltűnt a mögöttes, rendszerbe foglalható eszmerendszer és tudás, bár a nyelv újra és újra visszamutat erre.

Ilyen körülmények között a javaslás módszerének és a javasok tudományának rekonstrukciója (újrateremtése) csak egyféleképpen mehet végbe: a nyelv által hordozott szellemiséggel meg kell termékenyíteni valamely hasonló szellemiségű anyagot, mely esetünkben a szanszkrit nyelven fennmaradt hagyomány. Ennek eszme és gyakorlatrendszere úgy eredetét, mint lényegét tekintve alkalmas arra, hogy belőle megkiséreljünk összeállítani egy olyan égbe vezető ösvényt, amit akár a régi javasok is vallhattak.(...)

A magyar nyelv mindig is hordozója volt egy ősi metafizikai tudásnak, s bár ennek rendszere - összefüggő egészként - mára teljesen elhomályosult, mégis elevenen él a nyelv belső szerkezetében. Pl.: az ér igei gyök származékai érik-érték-ért(ő)elem-érz(ő)elem-érdek-érdem-ered-erény-erély-erő-erős-erőd-erkölcs-stb., vagy nő-növel-növény; ég-égi-régi; sor-sors. Hosszan folytathatnánk a sort, de talán ebből is kitűnhet: megszerkesztett, teremtett nyelv a magyar, s mint ilyen, célja és feladata van, ami az általa hordozott eszmében és elvekben nyer kifejeződést. Pl.: minden ami régi, az égi, az ég-világban van mindennek az eredete. Régen az ősök fennjártak az égben és fennjárnak a mágusok, tátosok, sámánok és javasok is. Ugyanakkor ez az égben járás rejtezésben történik, azaz befelé, önmagunk belső és az érzékszervek által megragadhatatlan képességeinek és lehetőségeinek birodalmában zajlik. Mert mindig és mindenhol: természetfeletti képességek birtokába csak úgy juthat az ember, ha túlemelkedik az érzékszervileg tapasztalt "külső" világon és legyőzi a test általi meghatározottságot. Naiv realista szemléletre vallana, ha az égig érő világfát valahol a Mátrában keresnénk; sokkal inkább kell keresnünk önmagunkban, azért, hogy megtaláljuk azt, amit szimbolizál: lépcsőt, mely a mennyei boldogsághoz elvezet. Ehhez képest csak másodlagos, hogy az az ember tud javasolni, aki az önismeret és önuralom útját járva tudja, mi az ember, mi a világ, az egészség és betegség, az élet és halál, a szenvedés és a megszabadulás.

Illő lenne, hogy a javasokat precízen elhelyezzük a régi magyar mágusi és "papi" tisztségek sorában. Ezek: a mágus (magos, magoc, maga, magi, magia,/magiar=magyar/, a méd moghu megfelelője), a tátos ("mágikus képességekkel született"), a sámán ("a dob útján járó", tibetiben: rnga-theg-pa), a garabonc (mestertől mesterig vándorló mágustanuló, tibetiben dgá-rab-dbang-tsiug), a füves(farmakognoszta), a regős, iraló, varasló, bács stb.; valamint a "hivatalnok elöljáró-papok": gyula (gylas, gyűjt szóból), karcsan (karchan, kerecsen szóból), kadar (kard szóból), rabonbán (a bon szóból) stb. mellett találjuk a javas tisztet is. A szó a javas, ja-u-as, jós, jó vonalon származtatható, de magában foglalja a java, valaminek a lényege, javít, javasol fogalmakat is.(Bővebben lásd Mireisz László: 'A magyar vallás' című könyvében.) Minden valószínűség szerint a javasok voltak azok a magyar "papok", akik jósló és javasolva-gyógyító tevékenységük folytán a legáldásosabban vettek részt az emberek mindennapi élertében. A javasok "még" nem voltak mágusok, a magas mágiába nem voltak beavatva, nem voltak mindenhatók és mindentudók, de már túlléptek a garaboncos koron, túl voltak a "tanonc" időszakon, így életüket a belső megismerésnek, a belső energiák feletti uralom megszerzésének szentelték. A jósló és javasló képességük ebből a törekvésükből származott (mintegy melléktermékként). A régi idők magyar szentjei voltak ők, mert ismerték önmagukat, ismerték a világot és annak folyását, módosulását. Bölcsek voltak, mint Indiában az arhatok és sziddhák, vagy Kínában a lohanok. Szeretetteljes lényükből áradt a megtisztított és világos tudás: annak a tudása, hogy a mindenség alapjait képező energiákat hogyan kell uralni és igázni ahhoz, hogy megnyíljanak a magasabb világok kapui, a szenvedések világából való megszabadulás kapui. Bölcsek voltak és jóra törekedtek: ezért voltak javasok.

Ami pedig ezen út aktualitását illeti: világ is van, ember is van, élet is van, halál is van, betegség is van, egészség is van. Miért ne lehetnének olyanok is, akik egyensúlyt teremtve önmagukban a testi, lelki és szellemi energiák szintjén egyaránt, fáradhatatlanul törekednek önmaguk jobbításán, megtisztításán, uralásán? Teszik ezt azért, hogy - megfékezve a fékevesztett energiák által hajtott tudat és lét örvényét - visszaemelkedjenek minden boldogság kútforrásához, az elveszített és ősi eredethez, oda, ahonnan a mindenség minden energiája fakad és ahol minden elválasztott egyesül.

Ha általánosságban szemléljük, akkor azt mondhatjuk, hogy ilyen emberek a világon mindig kevesen voltak - de voltak. A következetes szemlélő számára azonban nyilvánvaló, hogy saját belső képességeimet és lehetőségeimet egyedül magam vagyok képes felébreszteni és megvalósítani: magam, önmagam. Mert az egész világ legbensőbb lényege (java) az az ember, aki a helyes útra lép és azon képes megmaradni.(...)"

(részlet a Javaskönyv bevezetőjéből)

« vissza az előző oldalra